Wall-E a szerelemről, a magányról és a vágyakozásról szól, amelyet a mi imádnivaló hősünk, Wall-E személyesít meg. Évekig dolgozott egy elhagyatott, környezetszennyezett Földön, ahol a szemétdombok és roncsok égbe nyúló halmai tornyosulnak. Wall-E lényegében egy szemétösszenyomó, akit azzal bízott meg, hogy rendszerezze és összenyomja ezeket a magasságokba tornyosuló szemétdombokat, hogy hiábavaló küzdelemben megpróbálja megtisztítani a hulladékot és a felesleget, amely elpusztította az életet és rávonta az embereket a bolygó elhagyására. A film nyitó jelenetei remekül mesélik el a Föld pusztulásának történetét, miközben egyúttal bemutatják Wall-E mindennapi rutinját. Világosan kiderül, hogy Wall-E a fajának utolsó élő robotja, mivel a most már elromlott testvérei a sivár vidéken szétszórva hevernek. Szerencsére megfelelő alkatrészeket adnak, hogy Wall-E folyamatosan kicserélhesse önmagát. Ekkor már egyértelmű, hogy Wall-E évszázados magányában személyiséget fejlesztett ki. Egy szánalmasan édes hangyaféreg a legjobb barátja, aki házikedvencként viselkedik, és kíséri őt, miközben hulladékot rakosgat és érméket gyűjt a törmeléket vesztegető roncsokból. Wall-E egy kíváncsi kis fickó, és az ágyásként kezelt „házát” óriási bemutatófiókká alakította szeretett ékszerei számára. Wall-E ráadásul ki is alakított egy zenei szenvedélyt, és minden este megpillantja a Hello, Dolly! régi videolejátszóját, miközben a film táncrutinait tanulja. Természetesen Wall-E-nél nincs csak a kíváncsiság a különös emberi ékszerek iránt. Közelséget vágyik társaságra.