Huh! Miután mindaz a baljós, apokaliptikus sci-fi horrort az elmúlt néhány órában láttam, úgy döntöttem, hogy az év első napját a Mid 90’s című filmmel zárnám le, Jonah Hill rendezői debütálása, és könnyen az egyik kedvenc filmem 2018-ból, az elmúlt néhány évből. Egyértelművé kell tennem, hogy ez a film úgy tűnt, mintha személyesen rám lett tervezve. Az 1986 végén születtem, tehát a 90-es évek voltak a játszóterem, és ez a film minden érzelmemet megérintette olyan módon, ahogyan ritkán élem át. Természetesen a korszakos rekonstrukció rendkívül nosztalgikus és makulátlan volt, de amit igazán megcsillantott ebben a filmben, az a „érzés” a felnövésnek abban az időben. Volt technológia, de nem szippantotta fel minden életterünket. Szélessávú internet akkor még ritka volt, ha egyáltalán volt. Ti értitek a lényeget. A színészi játék szíven belül igazán hiteles volt, és remélem, hogy mindegyik srácnak fényes jövője lesz. Amikor minden elhangzott és véget ért, ez a film minden szinten működött nekem, és biztosan gyakran visszatérek rá a jövőben. Mit szóltatok ti mindannyian? Tetszett nektek? Ha 90-es évek gyerekeként nőttetek fel, kiváltott-e belőletek hasonló reakciót, mint számomra? Ha nem, hogyan tetszett nektek? Írjátok le alul!