Én nem fogok titkolni semmit: The Witch az elmúlt évtized legkedvencebb horrorfilmem, és egészen szó szerint az egyik legkedvesebb a valaha látottak közül. Amit Robert Eggers elért a filmmel, az egyedülálló, baljós, mindent átitató rettegés élményét adta, és bárhányszor nézem meg (és gyakran!), sosem veszti el a hatását. Természetesen, amikor megjelent a The Lighthouse, amelyben szó szerint a mai legnagyobb, legelbűvölőbb színészek közül kettő játszik, nagyon felpörögtünk. Hát, most már biztos: a The Lighthouse nemcsak megfelelt, hanem messze felülmúlta minden őrült elvárásomat. Bár nem horrorfilm a szigorú értelemben, a film tele van ugyanazzal a folyamatos, fennálló fenyegetettség érzésével, egy megkövesedett sötétséggel, amely áthatol mindenen. A The Witch-et olyan jellegzetes és emlékezetes látványos költészet maradt meg, amelyet a fekete-fehér, 35 milliméteres felvétel tökéletes döntésével tett különlegessé. Eggersnek biztosan megvan a saját stílusa, és ennek törekvései itt teljes erővel jelen vannak. A teljes elszigeteltség érzése teljes. A két főszereplő epikusi, költői, időnként visszafogott, de gyakran éppen nagyobb a valóság méreteinél tevékenységei lenyűgöző kiemelést nyújtanak képességeiknek. A kettejük kémiaja tagadhatatlan, és a film vizuálisan döbbenetes. Minden, ahogy néz ki, hangzik és legfontosabb módon érezhető, kiadatlanul repesztő és őrületes lelkesedéssel van tele. Teljesen, teljes mértékben beleszerettem ebbe a filmbe, és hihetetlen társzerző darab a The Witch mellé. Hogy reménykedjem a Nosferatu remake hosszú fejlesztésének végén, az könnyen lenne a szavak elbagatelizálása, és hivatalosan türelmetlenül várom a The Northman-t. NÉZD MEG EZT a FILMET!!!