Rendben... elég hosszú ideje tart, és több mint elég időt kaptam, hogy feldolgozzam, átgondoljam és eldöntsem a végső érzéseimet ehhez a filmhez... Tényleg egyszerűen nem tudtam hozzászokni ehhez a darabhoz. Belül egészen kiábrándító volt számomra. Bár sosem voltam Tarantino-rajongó úgy, mint sokan, a munkáinak egy jó részét élveztem, közülük néhány vitathatatlanul klasszikus. Ennek ellenére mind a The Hateful Eight, mind most az Once Upon A Time In Hollywood a szememben a legsokkolóbb és egyben leggyengébb oldalát mutatták. Értem, miért tetszik sokaknak. Az időszaki hangulat, a közelmúlt ikonikus alakjainak jelenléte, egy régen elment korszak ünneplése... mind hangosan üresnek hatott rám. Sokat dicsérték Brad Pittet, amit én nagyon középszerűnek találtam a legendás színész számára. Annyi minden történt, mégis nem tudtam felidézni az aprócska érdeklődést sem a történés iránt. Olyan lihegő, mégis hiányzó tartalom volt az egészben. Lehet, hogy azt akarták egy csillogó ünnepnek kiadni a film nevét viselő személyről, de én vártam, hogy legyen rá ok, miért jelenik meg a casting, és soha nem jött el. Minden pontosan olyan volt, mint amire számítottam: Tarantino-élmény belülről kifelé. Talán csak már unom? Mindenesetre egy ütés volt számomra, egy évig hagyom puhulni, máskor megpróbálom újra, vajon másként landol-e valami. Hogy van veletek? Mit gondoltatok a mester legújabb alkotásáról? Izgatottak vagytok a „legutolsó” filmje miatt?