Rendben, mindenkinek, úgy érzem, eljött az ideje, hogy visszatérjek a kincstárba egy újabb klasszikus 80-as évekbeli sci-fi horror(is) filmért, a Saturn 3-ért. Ez a film leginkább azért nagyszerű, mert egy késői korszakban játszó Kirk Douglas szerepel benne, aki feltételezett megállíthatatlan karizmájával teljesen elvágja a jelenetet. Komolyan, eszméletlen, hogy hogyan tudta felemelni egy amúgy középszerű, sok szempontból már akkor is eléggé lerágott csontnak számító történetet. Úgy érzem, egy kettő világ középső pontján játszódó film. Egyrészt megvan benne az 50-es évek klasszikus sci-fijs érzése, a nagy előadásokkal és a nehézkes effektekkel. Másrészt megvan benne az a félelem nélküli ambíció és a... olcsó effekteket, amelyek nagy részét adják annak, amit szeretek a 80-as évek low- to mid-budget művekben bármely műfajnál. Gyakorlatilag megkapod mindkét korszak közepesen klassz aspektusait, és ez adja ennek a filmnek egy nagyon specifikus személyiséget. Nagyon izgatott vagyok, hogy újra megnézhetem, már elég régen volt.