Sok vámpírtörténet kering ma, és ez inspirált arra, hogy feltárjam ezt a lenyűgöző, megkopott, atmoszferikus vámpír nagyság két részesét. Mindkettőt nagyon hasonló okokból szeretem. Mindkettő őrületesen stílusos, fantasztikus főszereplőkkel, erős mellékszereplőkkel, és ahogy korábban említettem, mindkettő hihetetlenül atmoszférikus a maga módján. Egy másik közös vonás, amit mindkét film megoszt, a mélyen gyökerező izoláció érzése. A 30 Days of Night esetében ez a fizikai izoláció, a Daybreakers-ben pedig a főhős izolációja, és vitathatóan az egész emberiségé. Ezek a vámpírfilmek közül az egyik kedvenceim közé tartoznak, amiről szinte senki sem beszél, de én addig fogom támogatni őket, amíg a szívemhez tűzötőt nem kapok. Milyen rajongók vagytok ti? Mit néztek ma este?