Ok, most már beszélünk. A régi időkben ezt a játékot úgy vettem meg, hogy semmit nem tudtam erről a portrol. Tudtam az arcade verzióról és annak dicső grafikájáról és játékmenetéről, de teljesen meglepett, hogy a kedvenc kézikonzolomon látom a átiratot. És ó, nem csalódtam! Ez a cartridge hónapokra kísért a konzolomon: a játék minden aspektusa kifényesített, és igazi élmény Galfordként játszani, aki akkor a főhősöm volt. Emlékszem, ideges voltam a történetére, mert attól félek, hogy valami baj történik a kutyájával a végkifejletnél (spoiler: a kutya rendben van). Be merem vállalni, és kijelentem, hogy véleményem szerint a Samurai Shodown OST-je a legjobb OST a Game Boy-on, hát ennyi.